Kőbányai ezüstérem a Dráva Touron
2014.06.26. 07:58

Dráva Tour 2014 néven a Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Programnak köszönhetően június 12-15 között egy négynapos, határon átnyúló kerékpáros esemény zajlott a Dráva folyó két oldalán. A horvát-magyar közös szervezésű 400 km-es túra-verseny a határ menti megyéken haladt keresztül, Varazdin – Koprivnica – Barcs – Pécs –Nagykanizsa – Hévíz útvonalon. A verseny kőbányai sikert is hozott, hiszen Tóth Éva, a Kőbányai Torna Club versenyzője az összetett második helyén zárt a horvát Krisztiana Pavlic mögött. Az ezüstérmet szerzett versenyzőt kérdeztük tapasztalatairól.

- Miért jelentkeztél a Dráva Tourra?

- Szeretek túrázni és versenyezni is. A kettő együtt még izgalmasabb kihívásnak tűnt. A táv nagy részében túráztunk, de a mindennap voltak verseny szakaszok is. Szeretek ismeretlen helyeken kerékpározni, főleg úgy, hogy nekem semmi mással nem kell törődnöm. Ezen kívül több, új csapattárssal is remek alkalom nyílt egymás jobb megismerésére, csapatépítésre – együtt, közös mezőnyben tekertünk a férfiakkal.

- Utólag visszanézve is jó döntés volt?

- Most már csak a szépre emlékezem. A második, Koprvinica és Pécs közötti szakasz sokak számára egész napos versenyt jelentett – ez a 182 km sokat kivett belőlem is. A következő napokon már a túra szakaszokon sikerült egyenletes tempót tartania az egész mezőnynek, mind a 120 bringásnak. Innentől már tényleg túra volt, remek hangulatban. Több versenytárssal sikerült menet közben jókat derülni. Minden célállomáson jó hangulatú programokkal, látványos bemutatóval fogadtak minket. A hévízi rajt-cél területen pedig rengetegen voltak kint szurkolni. Igazi versenyhangulat volt, úgy érezhettük magunkat, mint a nagy világversenyek indulói.

 

- Hogy alakultak számodra a versenyek?

- Az első napi időfutam volt a legemlékezetesebb. Szeretem az időfutamokat, ott mindenki ugyanolyan esélyekkel indul, és csak az idő ellen küzd. Mivel sok volt az ismeretlen versenytárs, itt fel lehetett mérni az erőviszonyokat is. Külön kihívást jelentett még a napközbeni kánikulából átállni a verseny idején 16 fokos, esős időjárásra. Végül sikerült a nők között a harmadik helyet megszereznem. A másnapi sík mezőnyverseny is tartogatott meglepetéseket. A mezőnytől leszakadva hétfős bolyunkban csupa „úriember” volt, a férfiak előre engedett minket, nőket – így mi fogtuk a szelet nekik is. Lehetett volna pihenni, de az összetett eredményben az idő is számított, ezért igyekeztem nagyobb tempót diktálni. A harmadik napi hegyi futam Pécsett viszont kifejezetten jól esett. Már az elején láttam, hogy vetélytársaim leszakadnak a mezőnyről, így kissé megnyugodva értem fel a célba, Remeterétre. Ezen a szakaszon a harmadik helyet szereztem meg. A befejező napon, a hévízi körversenyen nagyon erős volt a tempó az élbolyban, a szervezők a lekörözések elkerülése érdekében kiállították a mezőnyből leszakadó versenyzőket – így a legtöbb lányversenyzőt is. Végül a négyből két a kört tudtam teljesíteni, és így állhattam fel a dobogó második fokára - ami egyben az összetett ezüstérmet is jelentette számomra.

 

- Szeretném megköszönni minden szervezőnek, rendezőnek, útvonal-biztosító motorosnak, rendőrnek és mentősnek, hogy így vigyáztak ránk! Nekünk napközben tényleg semmi mással nem kellett törődni, csak azzal, hogy hajtsuk a pedált. Menet közben vigyáztak ránk, reggel-este etettek, volt hol aludnunk. Remekül szervezett négy nap volt. Külön köszönet a csapat segítőinek, hogy fuvaroztak, napközben frissítettek, és a versenyeken bíztattak minket.

- Végül, de nem utoljára köszönet a Perskindolnak a támogatásukért. A Bringaerődnek a kerékpár szervizelésért, ellenőrzésért - hála nekik, technikai problémák nélkül sikerült végigtekernünk. Nutrendnek a napközbeni energiapótlásért, és a Bellottónak az extrém gyors, és remek minőségű mezgyártásért.

 

Belépés
Elfelejtett jelszó