Eisenkrammer Károly
2014.10.31. 19:59

Az elmúlt napokban a személyemet ért méltatlan támadások miatt szükségesnek érzem, hogy leírjam eddigi tevékenységemet a kerékpársportban. Hátha valakit érdekel.

Kedves Bringások!

Tisztelt Egyesületi vezető!

 

Eisenkrammer Károly vagyok, az MKSz és az MKSzSz jelenlegi vezetésének (hogy nevén nevezzük őket: lemondása ellenére Katona Kálmán, valamint Törzsök Zsolt és a háttérből Takács Gyula) elsőszámú célpontja. A napokban több, a jó ízlés határait messze túllépve, hazugságokra építő e-mailekben foglalkoztak a sportágra nézve „kártékony” tevékenységemmel. Akár örülhetnék is ennek a „dicsőségnek”, hogy ilyen figyelem övez, de mégsem teszem – mert a szétküldött e-mailek végképp méltatlanok mindahhoz, amit nekem a kerékpársport jelent (itt jelzem, hogy ennek azért lesznek jogi következményei – átléptek azon határon, amin nem kellett volna).

Azok számára, akik esetleg nem ismerik a sportágban, és általában a kerékpározás környékén eddig betöltött szerepeimet, megpróbálom összefoglalni, hogy ki is vagyok, és mi az oka annak, hogy merem venni a bátorságot ahhoz, hogy kritikával illessem a jelenlegi vezetést, és hogy le merjem írni, hogy ennél azért lehetne ezt jobban is csinálni.

1982-ben, 12 évesen a KSI-ben kezdtem a kerékpáros pályafutásomat Kálmán József és Petróczi Attila irányítása mellett. A KSI-ben eltöltött 6 év alatt 25 magyar bajnoki címet szereztem pályán és országúton, és számos korosztályos országos rekordot állítottam fel. Még ifiként több felnőtt versenyt is megnyertem.

1988-tól már felnőttként az Illés Bálint szakmai irányítása alatt álló FTC-be kerültem, ahol a pályaválogatott tagjaként több éven keresztül képviseltem Magyarországot országúti és pályaversenyeken is. A Somogyi Miklós, Pais Péter, Fábián Imre és általam alkotott pálya 4000-es csapat itthon verhetetlen volt, és külföldön is számos sikert értünk el (ugyanez a csapat volt a válogatott is). Fábián Imrével párban több nemzetközi pálya versenyen értünk el sikereket, még olyanokon is, ahol például Mario Cipollinivel küzdöttünk a pontokért – és volt, hogy mi jöttünk ki jobban az adott csatából. Legismertebb hazai győzelmem 1989-ben és 1993-ban a nemzetközi Citadella Nagydíj volt, amit akkoriban a Magyar Televízió élőben közvetített. A 4000 méteres egyéni időfutam nemzetközileg is jegyzett sztárját, Somogyi Miklóst 1989-ben sikerült először legyőznöm a magyar bajnokságon. Ezzel együtt összesen öt alkalommal védtem meg a bajnoki címemet ebben a számban. Annak ellenére, hogy alapvetően a pályaválogatott tagja voltam, 1992-ben Barcelonában országúton Steig Csabával mi ketten vívtuk ki a hazai, olimpiai kvalifikációt (az olimpián végül a 69. helyen zártam, Csaba jóval előttem végzett).

1993-ban eligazoltam (volna) a Ferencvárosból, de az akkori szabályok miatt az átigazolás útjába állhatott az átadó egyesület. Ennek következtében nem kaptam versenyzési engedélyt az új klubomban, a Mali SC-ben. Mivel versenyezni akartam valahol, az akkor még külön sportágként, külön szövetségként működő mountain bike versenyrendszerben vettem részt - az első évben nem sok sikerrel. 1995-1996-1997-ben azonban három éven át, zsinórban én nyertem a cross-country magyar bajnokságot. Az akkor Magyarországra is ellátogató Grundig MTB Világkupa sorozaton elért legjobb helyezésem az 56. hely volt (itt jegyezem meg, hogy pl. 1997-ben a Budapesti Világkupa egyik dobogósát úgy hívták, hogy Cadel Evans). Ebben az időben az első olyan magyar kerékpáros voltam, aki komoly szponzori hátteret tudott teremteni magának: a Mali majd később a Yamis kerékpárok forgalmazói mellett a Red-Bull, az Oakley, a No-feear, a New-Balence és más cégek támogatták a versenyzésemet.
Az akkori, a Magyar Kerékpáros Szövetség által 1993-1998 között szervezett Tour de Hongrie-n is komoly sikereket értem el. Több alkalommal is felállhattam a dobogóra, 1996-ban és 1998-ban a szakaszsikerek mellett harmadik helyezést értem el az összetettben (akkor a Postás SE versenyzőjeként, Dömötör Sanyi bácsival).

A Mountain Bike Action címlapján

 

Felnőtt pályafutásom alatt összesen 27 magyar bajnoki címet szereztem. 1999-ben az akkor még csak óriási tehetségnek gondolt Bodrogi Lacival azt terveztük, hogy páros versenyben kijutunk a Sidney-i olimpiára, de a kvalifikációs világkupa versenyekre nem sikerült pénzt szereznünk. 1999 tavaszán befejeztem a versenyzői pályafutásomat.

1999 és 2001 között egy, a barátaimmal közösen alakított vállalkozás keretei között ingatlan értékesítéssel foglalkoztam. A Mogyoród mellett található Szentjakab Parkfalu szinte összes telkét mi értékesítettük. 2001-ben az idő közben már három éve megszűnt Tour de Hongrie újraélesztésével tértem vissza a kerékpársportba. Öt év alatt egy fantasztikus versenyt építettünk fel a szintén fantasztikus csapatommal. Sajnos az első két évben a verseny több mint 30 millió Ft veszteséget hozott, 2002-ben a lakásomat is el kellett adnunk, hogy ki tudjuk fizetni rendőrségi és egyéb más számlákat. A Tour a kezdeti nehézségek és problémák ellenére a magyar kerékpársport legnagyobb versenyévé, egy „szabad szemmel is látható” eseménnyé fejlődött. A 2004-es Körverseny díjait például Jean-Marie Leblanc a Tour de France versenyigazgatója adta át. Kiemelt hangsúlyt fordítottunk a médiára – akkor mi alakítottuk ki azt a versenyközvetítési módot, ami azóta természetessé vált mindenkinek. Ahogy úttörők voltunk sok minden másban is, ami azóta evidenciának számít a versenyszervezők számára. Mindezt úgy, hogy a Tour a Szövetségnek soha egyetlen fillérjébe sem került, sőt egyes években még befizetők is voltunk a közös kasszába.

Jean-Marie Leblanc tarsasgában Gyöngyösön a Tour de Hongrie hegyi szakasza után

 

2005. februárjában elvállaltam az egyébként rendkívül kritikus anyagi helyzetben levő Magyar Kerékpársportok Szövetségnek elnökségét – ez óriási hiba volt (nem a Szövetségre, hanem a saját vállalkozásomra nézve). Az akkori MKSzSz elnök, Török Ottó minden módon akadályozta a munkánkat. 2006-ban Török Ottó és az akkori MKSzSz versenyeit szervező Törzsök Zsolt ellehetetlenítette a cégem, és a Vuelta Kft által szervezett Tour de Hongrie-t. A versenyt a meglévő szponzori és önkormányzati szerződések ellenére sem tudtuk megszervezni – helyette kényszerűségből egy kritérium versenysorozatot szerveztünk a Tour tervezett állomásain. Az MKSzSz pedig átjátszotta a verseny nevét az addig „BAZ Megyei Körverseny” nevű eseményre – és a Tour de Hongrie lényegében megszűnt (azok, akik akkor részt vettek a sportág kirakatának szétverésében a mai napig igen büszkék minderre).

A Tour mellett a cégem más versenyeket is szervezett, 2002-től például az azóta is sikerrel működő Mátra Maratont. Sok év versenyszervezői múlt után 2008-tól a cégem más tevékenységekkel is elkezdett foglakozni – ma ezek jelentik a napi munkánk döntő részét. Elsősorban az oktatás, balesetmegelőzés területén tudtunk nagyot alkotni: 2013. szeptemberétől a mi előkészítő munkánknak köszönhetően az EMMI oktatásért felelő államtitkársága tantárggyá emelte a BringaAkadémiát, amely lényegében egy, az iskolában, a tanórák keretében zajló gyakorlati bringás oktatás. Ennek a programnak a kertében idén tavasszal száz pedagógus vett részt az általunk szervezett akkreditált továbbképzéseken.

Ezen túlmenően kerékpáros kommunikációval foglalkozunk, legnagyobb partnerünk a McDonald’s, amely immár ötödik éve dolgozik velünk a sport-szponzorációs céljai elérésében. Negyedik éve európai uniós pályázati források felkutatásával és pályázatok menedzselésével is foglakozunk – nagy jövő előtt áll ez a terület, hiszen a kerékpározásnak hatalmas lehetőségei vannak a fenntartható közlekedésben vagy akár az egészségmegőrzés területén.

A Vuelta Kft mellett két kerékpáros egyesület is kapcsolódik hozzám: a Vuelta SE kerékpáros szakosztálya egy többnyire felnőttekből álló csapat, amely leginkább a mountian bike maratonok master kategóriáiban ér el eredményt. A Kőbányai Torna Clubban pedig egy olyan utánpótlás bázist építünk, amely minta lehet mások számára is. Az általam kitalált és finanszírozott módon kezdte el edzői tevékenységét Garamszegi Laci is, aki sajnos két év után eligazolt tőlünk. De ezzel együtt mégis úgy gondolom, hogy az általa vezetett BikeExpress csapatának, fejlődésének sikere egy kicsit az én sikerem is. A KTC bázisa egy hatalmas park mellett található. Itt építjük saját erőből a Kőbányai BringaParkot, amelyben jelenleg egy, a gyerekek számára igen hasznos pumpa-pálya és egy kamaszoknak épített dirt pálya is található. A parkban egy 3,3 km-es MTB és cyclo-cross körpályát alakítottunk ki, amelyen az elmúlt télen egy háromfordulós versenysorozatot szerveztünk – és ezt idén télen is megvalósítjuk.

A cégem egy hétfős családi vállalkozás, amely ebben az évben 75-80 millió forintos forgalomra számít. Ebből és az eddigiekből talán kiderült, hogy nincs szükségem arra a „lenyúlható pénzre”, amelyre – így az MKSz közgyűlése előtt - a körleveleiben Törzsök Zsolt és barátai utalnak. A sportban eltöltött tevékenységem és tudásom, tapasztalatom okán számomra eddig evidens volt, hogy amennyire az időmből telik, részt vegyek a sportági szövetségek életében. Ez eddig a legtöbb esetben előnyére vált az adott szervezetnek.

 

Üdvözlettel:

Eisenkrammer Károly

 

Belépés
Elfelejtett jelszó