Életeket mentünk meg, ha toleráns közlekedőket nevelünk
2013.04.04. 15:39

Ezzel a címmel készült interjú a BringaAkadmia tantervről az Oktatási Hivatal honlapjára. A kérdésekre Eisenkrammer Károly válaszolt.

Forrás: oktatas.hu

A BringaAkadémia kerettanterv nem a kerékpársportról szól – sokkal inkább az alapvető közlekedési ismeretekről, a közlekedési kultúráról, a túrázásról, és mindezt nagyszámú gyakorlati óra keretében a programot választó iskolák diákjainak. A biztonságos közlekedést elősegítő és biciklis ismereteket is nyújtó tanterv részleteiről Eisenkrammer Károlyt, a program elindítóját, a Vuelta Sportiroda ügyvezetőjét kérdeztük.

Hogyan kezdődött a Bringaakadémia története? Saját kezdeményezés, vagy a Bejárható Magyarország kerettantervből nőtte ki magát?
Bár alapvetően az élsportból érkeztem, és sokáig csak a profi sportesemények szervezésével foglalkoztunk, de mára a közlekedésbiztonság és az oktatás lett az, amiben a legnagyobb eredményeket tudjuk elérni. A Vuelta Sportirodának volt egy nagy projektje, a Tour de Hongrie, vagyis a magyar kerékpáros körverseny, amit 2001. és 2005. között szerveztük. A verseny szervezése mellett arra is kerestük a megoldást, hogyan tudunk egy adott célvárosban olyan elhúzódó programot kínálni a nézőknek, gyerekeknek, családoknak, ami leköti őket, amíg a mezőny megérkezik. Így találtuk ki, hogy csinálunk egy bringás „játszóházat”. Lényegében innen nőtte ki magát a BringaAkadémia. A 2004-ben elkészült ügyességi pályánk nagyon népszerű lett, a szponzoraink, támogatóink pedig annyira megszerették, hogy egy idő után szívesebben támogatták a gyerekek oktatását, a bringás játszóházat, mint magát a versenysportot. Az ezen a területen történő munkánk a számomra és a kollégáim számára is felért egy agymosással. Napról napra olyan emberekkel, polgármesterekkel, pedagógusokkal és szülőkel találkoztunk, akikből csak ömlött a panasz, az ötletek és a javaslatok hogy hogyan és miként lehetne, és kellene tenni a gyerekek, a kerékpárosok biztonságáért.
Az első átfogó projectünk a BicikliSuli volt 2006-ban, amikor is közel 100 iskolában tartottunk oktató programokat. Azóta is évről évre – szponzorációval, vagy pályázati, megbízási keretek között – keressük azokat a forrásokat, hogy hogyan tudunk iskolákba eljutni és a kerékpározáson keresztül a közlekedésbiztonságra tanítani gyerekeket. Szerencsére 2007-ben már az állam számára is fontossá vált, hogy az iskolákban is legyen valamilyen kerékpározásra épülő, közlekedésbiztonsági képzés – ekkor jött létre a Kerékpáros Magyarország Program, amely egységesen kívánta fejleszteni a kerékpárutakat, az kerékpáros turizmust, és például az oktatást is. Ekkor nyílt arra lehetőség, hogy körülnézzünk a világban, hogy hogyan működik ez máshol. És azt láttuk, hogy máshol is épp azokkal a problémákkal küszködnek, mint mi itt Magyarországon, csak már vannak válaszok, megoldási javaslatok. Tanulmányoztunk angol, holland és svájci példákat is, és végül az angol mintát vettük alapul. A Bikeability program magyarításával jött létre a BringaSuli program, ami iskolákban zajló, főleg gyakorlati elemeket tartalmazó, délutáni foglalkozásokat foglal magában. A mai napig számos iskolában tartanak ilyen képzéseket, ahol a testnevelők, vagy más pedagógusok, esetleg kívülről jövő oktatók – akiket mi képzünk ki – tartják a szakkörszerű foglalkozást.

Nagy érdeklődés övezte a szakkört?
Imádják a gyerekek, a tanárok és az iskolaigazgatók is! Először nem is sejtettük, milyen darázsfészekbe nyúltunk, mert bár sokan és sokféle módon foglalkoznak ezzel a témával, az átfogó és teljes körű ismeretek átadásától elég messze vagyunk. A BringaSulival egy nagyon komoly probléma egy lehetséges megoldását találtuk meg. A közlekedés veszélyes üzem, és a gyerekek 10-12 évesen a kerékpáron ülve közlekedővé és járművezetővé válnak. Bár a legtöbb iskolában, több tantárgyban is megjelenik közlekedés, a közlekedésbiztonság, és elvileg a szülőktől is elvárható lenne, hogy mindennapi közlekedésre tanítsák a gyerekeket, de valójában kevesen vannak a megfelelő tudás birtokában. A szülők sajnos sok esetben azt gondolják, hogy attól, hogy a gyerek megtesz 20 métert két keréken, már tud kerékpározni, de sajnos ettől még messze nem válik tudatos közlekedővé. Tíz gyerekből kilenc nem tudja helyesen használni a kerékpárját. Olyan alapvető gyakorlati ismeretek is hiányoznak, mint az elindulás vagy a megállás – az irányjelzésről, kanyarodásról nem is beszélve. Pedig ezek megfelelő módszerekkel gyorsan és könnyen elsajátíthatók. A gyerekek nagyon fogékonyak, mert saját magukon látják, hogy napról napra mennyit fejlődnek. Emiatt is tapasztaltuk azt, hogy a fogadtatás mindenhol örömteli, mindenütt szívesen látnak minket.
A probléma inkább a BringaSuli finanszírozásában volt, ki támogatja, ki fizeti azt a - sokszor külsős - oktatót, aki délutánonként, heti két-három alkalommal órákat tart az iskolában? Azt tapasztaltuk, ha erre nincs pályázati forrás, akkor ezek a programok a legtöbb helyen elhalnak. Szerencsére léteznek jó ellenpéldák is, például Békésen, ahol ez tovább folytatódott. Ott az önkormányzat is áldoz rá, érzi a fontosságát, hiszen az Alföldön minden gyerek kerékpárral közlekedik. Nagyon sok településen viszont megállt a program. Ezért gondoltuk azt, hogy tovább kellene fejleszteni a délutáni, szakkörszerű foglalkozást, beillesztve akár a délelőtti oktatási rendszerbe. Ehhez mi kicsik voltunk, de nagyon szerencsés kapcsolódási pontként jött a Bejárható Magyarország kerettanterv, amely nem a közlekedésbiztonság, hanem a turisztika irányából ismerteti meg az általános iskolás gyerekekkel azt a lehetőséget, hogy Magyarország bejárható, megismerhető, gyalogos, kerékpáros, lovas, vitorlás vagy kajakos turisztikai módon egyaránt. Hogy nem csak Görögországban lehet nyaralni, hanem Magyarországon is lehet túrázni. Itt jöttünk mi képbe. Az Oktatási Hivatalban az ezzel foglalkozó szakemberek elég hamar szembesültek a ténnyel, hogy ha el akarják vinni a gyerekeket kerékpárral túrázni, akkor előbb meg kellene tanítani őket biciklivel közlekedni. Kézenfekvő volt tehát a megoldás, hogy az egyébként 6-7 éve működő BringaSulit alakítsuk át úgy, hogy beépíthető legyen a tantervbe. Tehát egy önálló tantárgy létrehozásán dolgozunk immáron fél éve, amely jelenleg épp akkreditáció alatt van.

Mire tanítja a gyerekeket a kerettanterv? Milyen ismereteket ad át?
A program célja nem az, hogy valódi kerékpár sport típusú képzést adjon, sokkal inkább a mindennapos közlekedésről szeretne szólni, annak a magas szintű ismeretéről. Négy lábon áll, ennek megfelelően oszlik meg az óraszám is. 15-16 óra a KRESZ képzés, amelynek a végén vizsgát is szeretnénk tetetni a gyerekekkel. Fontos tudni, hogy nincs kerékpáros KRESZ, vagy nincs gyerek KRESZ! Egy típusú közlekedési szabályrendszer létezik, amely mindenkire vonatkozik. A közlekedő gyerekektől elvárható, hogy ismerje ezek közül azokat, amelyek az ő biztonsága érdekében fontosak. Például nincs szükségük az autópályán való közlekedés ismereteire, vagy a parkolási szabályokra, de az elsőbbségi szabályokkal vagy azzal, hogy mely közlekedőnek hol a helye, egy kerékpárosnak, és lényegében minden közlekedőnek tisztában kell lennie. És ne felejtsük el, hogy a gyalogos is a közlekedés aktív résztvevője, akár felnőtt akár kisgyerek.
Az elméleti közlekedési ismeretek (KRESZ szabályok) oktatásába, valamint a tanártovábbképzésbe igyekszünk partnerként bevonni az illetékes állami szerveket is. Például a Nemzeti Közlekedési Hatóság az, amely jogosult vizsgáztatni ma Magyarországon és az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottság munkatársai is komoly tudás birtokában vannak, amit szeretnénk, ha ebben a programban is kamatoztatnának.
A BringaAkadémia 64 órás keretében 10 órában foglalkozunk magával a kerékpárral. Ez elméleti-gyakorlati vegyes foglalkozás – hiszen nem lehet bringázni télen, a hóesés időszakában –, amikor a gyerekek megismerhetik a kerékpár alapvető működését és a szerelési ismereteket. Megtanulják kezelni a kerékpárjukat, hogyan működik a váltó, a fék, a gumi, mit kell tudni a guminyomásról, a pumpálásról, a javításról, a fejvédő beállításáról, és felvételéről, a kormányról, a nyereg magasságáról, hogyan kell beállítani azokat. Megismerik, milyen kerékpárt érdemes választaniuk, mit tegyenek defekt esetén, vagy ha bármi probléma történik, ne essenek kétségbe, tudják, mi a teendő. Ezek látszólag evidens ismeretek, azonban mégsem azok. Elegendő csak körülnézni egy iskola bringatárolójában, és láthatjuk, hogy számos, a közlekedésre teljesen alkalmatlan eszközzel is elengedik a szülők a gyerekeket.
Ezt követi a 28 órás gyakorlati képzés, amikor megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan kell felülni egy kerékpárra, hogyan kell elindulni, megállni, bekanyarodni, irányt jelezni. Sokan azt gondolják – tévesen –, hogy attól, hogy a gyerek el tud biciklizni a járdán 10-20 métert, már tud kerékpározni, de ez nem igaz. Ha valaki jogosítványt szerez autóra vagy motorra, elvárjuk tőle, hogy KRESZ vizsgát tegyen, és csak ez után ülhet autóba, ahol először egy parkolóban, majd a forgalomban is részt vesz egy 30 órás gyakorlati képzésen egy oktató mellett. Miért is várjuk el egy gyerektől, hogy ösztöneitől hajtva tudja, hogyan kell kerékpárral közlekedni? Nem tudja, viszont nagyon könnyen, néhány óra alatt megtanítható rá. Ha tisztában van a szabályokkal, használni is fogja azokat, ettől kezdve pedig a forgalom elfogadott szereplőjévé válhat. Továbbá kapcsolódik a kerettantervhez egy 10 órás túraismeret blokk is, amely során megtanítjuk, milyen szabályok vonatkoznak a kerékpárosra, ha mondjuk, kimegy az erdőbe. Ismerje a térképet, és a jeleket, milyen úton tud hajtani, melyiket ne válassza, mire kell figyelni, például a szintkülönbségekre, és persze az erdő rendéjére.

A közlekedéssel kapcsolatos tudnivalókon kívül miben fejleszti még a diákokat?
Magyarországon a közlekedési kultúra, ahogyan sajnos sok minden más is, komoly lemaradásban van a világ boldogabb feléhez képest. Elég a zebra szélére állni és átkelni rajta itthon és mondjuk a közeli Ausztriában, és láthatjuk, hogy hol tartunk. Egy ilyen tantárgy bevezetésével és gyakorlati használatával ez a generáció már úgy nőhet fel, hogy ő maga sokkal toleránsabb lesz a társai és a többi közlekedő iránt. És amikor néhány év múlva motor- vagy autóvezetővé érik, teljesen másképp áll majd a többi közlekedőhöz. Ha „csak” toleranciára, elfogadásra és együttműködésre tanít ez a program, máris nagyon sokat tettünk a jövő generációjáért. A közlekedés partneri viszony. Olyan közös játék, amelyben mindenki azonos szabályok szerint játszik, azzal a különbséggel, hogy itt nem lehet újra dobni. Ha valakit kidobtak, kiesett a játékból, és nem jöhet vissza. Ez a játék bizony vérre megy, életeket mentünk meg azzal, ha toleráns közlekedőket nevelünk az iskolában.
Valamint azért is tennünk kell, hogy változzon azoknak az erőforrásoknak a használata, amikkel visszaéltünk az elmúlt 100 év során. Ha egy gyerek kerékpárral közlekedik, akkor a természethez való hozzáállása is megváltozik, tehát segít a környezettudatos magatartás kialakításában. Ha ezeket együtt tesszük mérlegre, talán még inkább látható, hogy ez egy igen fontos téma. Ha egy iskolában olyan pedagógusok vannak, akik akár természetjárás, akár környezetvédelem, akár közlekedés, akár sport oldaláról közelítik meg, szívesen fogják választani ezt a kerettantervet.

Hányadik osztályosoknak tervezték a programot, és heti hány órára?
A két éves kerettanterv összesen 64 óra, évi 32 órából áll, tehát heti egy-egy órában zajlik az oktatása. Nagy kérdés, melyik évfolyamon van igazán helye. Két korcsoportot céloztunk meg, a 4. és 5. osztályt, illetve a 3. és 4. évfolyamot. A gyerekek 12 éves kortól közlekedhetnek önállóan forgalomban, ekkor jelennek meg egyenrangú közlekedőként az utakon, de a kisebbeket is hasznos bevonni a képzésbe. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy az idősebbek talán könnyebben tanulnak, jobban odafigyelnek, jobban koncentrálnak a feladatra, de az iskola döntése, melyiket látja szerencsésebbnek, és vannak olyan kutatások, amelyek szerint minél fiatalabb korban kell elkezdeni a közlekedésre nevelést.

Mennyire emészthetők az órák? Nem érzik majd száraznak a gyerekek?
Emészthetők, mivel a tantárgy jelentős része gyakorlati, sőt, még az elméleti órák is színesek a hétköznapi képzésekhez – például a matekhoz és fizikához – képest. Kezükbe kapnak egy fejvédőt, megfogdosnak egy biciklit, megnézik, hogyan működik, tehát aktív tevékenységről van szó. Talán egyedül a KRESZ jelent kivételt, de ebbe is igyekszünk játékos feladatokat vinni, például szituációkat, amelyektől színessé és érdekessé válik az egyébként száraz tananyag. A mozgásos feladatoknál pedig nem is kérdés, hogy izgalmas és játékos feladatokat kell-e teljesíteni. Az még dilemma, hogy a heti egy-egy órában lesz-e arra mód, hogy óraösszevonásokkal, vagy cserékkel összevontan tartsuk a túrázás órákat. Hiszen egy-egy óra talán kevés lenne, de három óra alatt már elmehetünk egy közeli helyszínre. Ha a gyerek már ismeri a KRESZ-t, és tudja biztonsággal kezelni a biciklijét, akkor májusban, júniusban már gyakorlatban használhatják a megszerzett tudást. Ehhez helyi bringás civil szervezeteket is érdemes bevonni, akik szívesen kísérik el a csoportokat túrázni.

Milyen eszközöket igényel a tanterv? Mi a teendő, ha egy osztályban nem mindenki büszkélkedhet saját biciklivel?
Van egy minimális eszközigény, aminek rendelkezésre kell állnia. Az eddigi tapasztalatok szerint minimum 6 db kerékpár szükséges ahhoz, hogy minden gyerek gyakorolhasson az udvaron. Hiszen a gyakorlati képzés az udvaron zajlik, nem kell kimenni az iskolából ahhoz, hogy a gyerek megszerezze az alapismereteket. Segítik, figyelik egymást a diákok, nem kell egyszerre mindenkinek kerékpáron ülnie. Ha egyetlen bringát sem hoznak a gyerekek, de rendelkezésre áll a hat iskolai kerékpár, akkor is működik a dolog. Általában a gyerekek egy része kerékpárral jár az iskolába, a vidéki, főként alföldi intézményekben ez tömeges. Elsőre ez nagy összegnek tűnhet, de valójában csak egyszer kell megvenni az eszközöket, utána évekig használhatók. Inkább a tárolás és a karbantartás jelenthet problémát, nem maga a beszerzés. De szerencsére már nagyon sok iskola rendelkezik kerékpár parkkal, így nem nulláról indul az eszközbeszerzés.

És ha valaki nem tud biciklizni az osztályban? Ő ehhez is kap segítséget?
Ez egy nagyon jó kérdés. Igyekszünk az oktatóknak a pedagógus-továbbképzés során olyan segítséget, olyan lépéseket is adni, hogy hogyan tanítható meg a gyerek két keréken kerékpározni. Ez egyébként leginkább szándék kérdése, hiszen ha elzárkózik, nincs mit tenni, de ha megvan a gyerekben az elhatározás, akkor működik. Az egyesületünket gyakran keresik meg akár 50 év felettiek is hasonló kéréssel, mert szeretnének kerékpározni tanulni. Léteznek erre működő módszerek.

Miért ajánlja a pedagógusoknak?
Sok iskolának okozhat most gondot, hogyan töltse meg az egész napos iskolai modellt, mivel kösse le a gyerekeket. Ez a program akár a délutáni időszakban, a napköziben is működőképes. Azoknak az intézményeknek lehet ez fontos, ahol egyébként is napi probléma a gyerekek önálló, kerékpáros közlekedése. Egy budapesti belvárosi iskola valószínűleg nem választ ilyen kerettantervet, mivel a gyerekek nemigen járnak kerékpárral, mindenki busszal, vagy gyalogosan közlekedik. De egy karcagi, vagy dabasi iskolában hemzsegnek a biciklik az udvaron, ott fontos, hogy az igazgatók, osztályfőnökök annak a tudatában engedjék kerékpárral járni a gyerekeket, hogy ők tudnak közlekedni. Léteznek erre nemzetközi példák is. Németországban egy iskola csak akkor engedi a gyerekeket kerékpárral közlekedni az iskolába, ha már átestek azon a tanfolyamon, amiről mi most beszélünk.

Milyen segítséget kapnak a tanárok a tanterv elsajátításához?
Erre a célra hoztuk létre – a szintén akkreditált – Bringaakadémia tanártovábbképzést. Azt szeretnénk, hogy iskolánként (ahol ezt a kerettantervet választották) legalább két pedagógus végezze el ezt a továbbképzést. A 30 óra alatt megtanulják azokat a fogásokat, amelyekkel megtaníthatják a gyerekeket az alapismeretekre.
A kerettanterv fontos feladata a szemléletformálás is. A programot választó iskolákban szeretnénk megvalósítani ugyanis, hogy az adott évfolyam többi tantárgyához is életszerű, kerékpározással kapcsolatos példákat adjunk, amelyekkel a pedagógusok tovább színesíthetik az órákat. Például matek órán, a „Debrecenből indul a vonat a budapesti vonattal szemben és 90-nel megy, hol találkoznak?” kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy két bringás indul el… Tehát kerékpározással, fenntartható közlekedéssel kapcsolatos témákat szeretnénk beolvasztani a többi tárgyba is.

Ehhez kész csomagot kapnak?
Ez létező csomag, a Bringasuli kapcsán már alkalmaztuk, minden évfolyamra összeállítottuk. Nem kötelező dolog, ez egy lehetőség. Ha a tanár segítségnek tekinti, és úgy látja, hogy színesíti az órát, akkor használni fogja. Mindenképpen plusz hozzáadott érték.
A Bringaakadémia miben hasonlít és különbözik a Bejárható Magyarország kerettanterv kerekpáros részétől?
A Bejárható Magyarország olyan átfogó kerettanterv, amely történelmi, földrajzi kapcsolódásokon át igyekszik elültetni a gyerekekben azt a gondolatot, hogy Magyarország bejárható, megismerhető. A Bejárható Magyarország kerettanterv is tartalmaz kerékpározásról szóló ismereteket, de abba a két éves tantervbe nem fér bele az a mélységű kerékpáros ismeret, amit a Bringaakadémia nyújt. 5-10 óránál nem kap többet a kerékpározás, ezt az időt is más „jármódokkal” közösen kapja. Nálunk csak a KRESZ képzés 15 órát vesz igénye. A BringaAkadémia két éve viszont pont elegendő arra, hogy biztonsággal megtanítsuk a gyerekeket az alapismeretekre. Biztos alapot nyújthat a pedagógusoknak, hiszen ha a gyerek végigcsinálja a BringaAkadémiát, utána bátran elvihető egy kerékpáros túrára.

Belépés
Elfelejtett jelszó